Ez a “kokárda-torta” március 15. alkalmából készült, ami nálunk nem csak a szabadságharc emléknapja, hanem családi ünnep is. A bátyám ugyanis éppen 33 évvel ezelőtt ezen a napon született – hogy aztán később a születésnapján soha ne kelljen dolgoznia 🙂 A családi legenda szerint apukám olyan büszke volt az elsőszülött fiára, hogy egy éven át hordta a kokárdát a kabátján.

Már januárban kitaláltam tehát, hogy március közepén piros-fehér-zöld sütit fogok készíteni. Persze rákerestem a neten, de ott csupa olyat találtam, ahol ételszínezékkel oldották meg.
Én viszont úgy akartam, hogy természetes módon legyen színes. Erre leginkább a gyümölcsök alkalmasak. Pirosból nagy a választék (bár eperrel lett volna az igazi, mert a meggy inkább bordó); zöldnek a borsó és az uborka kizárása után maradt a kivi 🙂 A banánkarikákat pedig kókuszreszelékbe forgattam, hogy ne sárgás legyen, hanem fehér.

Hozzávalók:

A tésztához:
– 300 g liszt
– fél csomag sütőpor
– 180 g vaj/margarin
– 5 ml édesítő
– 1 tojássárgája
– 1-2 ek tejföl
– egy kevés lekvár a tészta megkenéséhez

A krémhez:
– 7 tojássárgája
– 10 ml édesítő
– 2 tasak vaníliás pudingpor
– 2 csomag zselatin
– 1 dl víz
– 1 l tej
– 2,5 dl habtejszín

A tetejére pedig 2 tasak (színtelen) tortazselé. és tetszés szerinti gyümölcsök: nálam meggy, kivi és banán volt.

A tésztához a lisztet elmorzsoltam a hideg, kockákra vágott vajjal, hozzáadtam a sütőport, a tojást és az édesítőt.
Kézzel gyorsan összegyúrtam – nem kell nagyon kidologzni a tésztát, épp csak annyira, hogy egy kis gombóccá összeálljon.
Ha nagyon száraz, akkor egy kevés tejfölt lehet hozzáadni. Ez nagyban függ a liszt minőségétől, a gluténmentes tésztákat általában érdemes lágyabbra készíteni, mert akkor sütés közben sem fog kiszáradni.
A tésztát folpackba csomagolva hűtőbe tettem – legalább fél érdemes pihentetni. Egy kerek kapcsos forma alját kibéleltem sütőpapírral, körbe megkentem vajjal.
A tésztát kinyújtottam, majd a formába tettem, és kézzel szétnyomkodtam, hogy egyenletesen terítse be a tepsit.
Villával megszurkáltam, és 200 fokon 15 perc alatt megsütöttem. A sütőből kivéve benne hagytam a formában, és megkentem a felforrósított lekvárral.

A krémhez a tojássárgájákat habosra kevertem az édesítővel, majd fokozatosan hozzáadtam az egyik csomag pudingport és 1 dl tejet. A maradék tejet felmelegítettem, amikor forrni kezdett, beleöntöttem a tojásos masszát, és kevergetve, legkisebb lángon addig főztem, amíg kicsit összesűrűsödött.

A 2 csomag zselatint feloldottam kb. 1-másfél dl vízzel. Egy merőkanálnyi forró tojásos-pudingos krémmel csomómentesre kevertem, így adtam hozzá a krémhez.
A mosogatót megtöltöttem annyi hidegvízzel, hogy a lábost beleállítva majdnem a pereméig érjen, és így hűtöttem ki, időnként megkeverve.
Közben a tejszínt kemény habbá vertem, és hozzáadtam a másik csomag pudingot.
Amikor a vaníliakrém kihűlt, óvatosan beledolgoztam a tejszínhabot. Isteni, lágy krém lett belőle, nem túl édes, könnű, habos, mmm… alaposan kinyalogattuk a keverőtálat 🙂
A krémet a kihűlt tésztára kentem (még mindig a formában hagyva, így nem kellett attól félnem, hogy szétfolyik), és alufóliával letakarva a hűtőbe tettem.
Mindenképp legalább 6 órát, de inkább egy egész éjszakát hűtőben kell tartani, mielőtt a gyümöcsöket rápakoljuk, hogy a krém szépen megszilárduljon.

A tortazselét a tasakon lévő utasítás szerint készítettem el, annyi különbséggel, hogy cukor helyett egy kevés édesítőt adtam hozzá.
Félretettem hűlni, közben előkészítettem a gyümölcsöket: a kivit megpucoltam és karikákra vágtam; a banánt szintén felkarikáztam és kókuszreszelékbe forgattam.

A gyömölcsöket szépen elrendeztem a torta tetején, majd ráöntöttem a színtelen zselét, és ismét a hűtőbe tettem néhány órára.
A kapcsos formát csak tálaláskor szedtem le róla.

A tészta egy picit morzsálódós lett, mert nem tettem hozzá tejfölt, de a tökéletes krém bőven ellensúlyozta ezt 🙂

Szerző: TABORIKRISZTA, Ekkor: 2017. MÁRCIUS 15.