Sajtos croissant

Fellelkesülve az első blundel-tésztás próbálkozásunktól – amiből finom kakaós csiga készült -, hétvégén úgy döntöttünk, hogy tökéletesítjük a technikát, ezúttal azonban édes helyett sós változatban. Erről a fajta tésztáról egyébként is azt írták mindenhol, hogy a siker titka a gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás… És valóban, az előző sütés tapasztalatait felhasználva most még jobban sikerült elkészíteni ezt az élesztős-hajtogatott csodát: szépen látszottak a tészta rétegei, könnyű, vajas puhaság lett belőle! 🙂

A receptet ezúttal is Farkas Vilmos blogjáról kölcsönöztük, de természetesen gluténmentes változatban készült nálunk. Kicsivel kisebb adagot készítettünk, mert csak ennyi liszt volt itthon, de így is maradt még másnap reggelire.

Hozzávalók:

  • 450 g NutriFree Mix per pane lisztkeverék
  • 240 ml tej
  • 100 g joghurt
  • 18 g friss élesztő
  • 18 g porcukor
  • 2 ek olaj
  • 180 g vaj
  • 36 g rizsliszt

A töltelékhez és a tetejére

  • kb. 15 dkg sajt (ízlés szerint trappista, füstölt stb)
  • kevés olvasztott vaj
  • 1 tojás

A lisztet, tejet, joghurtot egy nagy keverőtálba öntöttem, belemorzsoltam az élesztőt. Ezúttal nem felejtettük el, hogy a Nurti Free lisztben elve van valamennyi só, így azt nem tettünk hozzá, és így éppen jó lett az íze. Hozzáadtam a porcukort és az olajat, majd dagasztóspirállal alaposan kidolgoztam a tésztát. Kevés folyadékot (pl. joghurtot) vagy lisztet lehet még tenni hozzá, ha túl lágy vagy éppen túl kemény lenne a tészta. Szép fényesre-hólyagosra dagasztottam – nem kell, hogy elváljon a tál falától, kis kelesztés után ki lehet majd szedni belőle. Letakarva félretettem, és amíg pihent, előkészítettem a tészta másik részét, a vajalapot. Ehhez a hideg (előtte fagyasztóban tárolt) vajat és a rizslisztet a géppel épp csak annyira dolgoztam össze, hogy a vaj felvegye a lisztet – nem szabad kihabosítani. Sütőpapírra szedtem a lisztes vajat, négyzetet formáltam belőle, becsomagoltam a papírba és a mélyhűtőbe tettem fagyoskodni.

Az élesztős tészta közben megkelt annyira, hogy olajos kézzel ki tudtam szedni a tálból, és egy szép kis cipót formáztam belőle. Éles késsel vágtam egy keresztet a tetejébe, majd fóliába csomagoltam (nem túl szorosan, hogy tudjon dagadni), konyharuhával letakartam, és kb. egy órát pihentettem.

Ezután a kakaós csigánál leírt módon dolgoztam tovább a tésztákkal.

A vajalapot kicsivel a felhasználás előtt már kivettem a mélyhűtőből, hogy ne legyen kőkemény. A szépen megkelt élesztős tésztát kinyújtottam úgy, hogy középen maradjon egy kicsit vastagabb rész, és legyen négy “nyúlványa” – mint egy virág, vagy négylevelű lóhere. A közepére tettem a vajalapot, és ráhajtogatva a négy fület, becsomagoltam. Közben a lisztet egy ecsettel mindig lesöprögettem a felhajtott tésztáról – ezt a fontos mozzanatot a múltkor kihagytuk, pedig ez is kell ahhoz, hogy a rétegek szépen elváljanak majd egymástól.

Ezután a sodrófával először a sarkai felé ütögetve, majd nyújtva eloszlattam a vajalapot a tésztában, és hosszúkásra kinyújtottam. Mivel a vaj folyamatosan olvad ki a tésztából, így időként bátran lisztezzük alá (Nutri Free liszttel), különben leragad – a felesleges lisztet pedig hajtogatásnál úgyis kisöprögetjük 🙂

Következett tehát egy szimpla hajtás: képzeletben függőleges vonalakkal három részre osztottam a tésztát, és a két oldalát középre-egymásra hajtottam. (közben itt is kisörprögettem a felesleges lisztet a rétegek közül).

90 fokkal elforgattam és ismét kinyújtottam hosszú, széles téglalappá a tésztát, majd dupla hajtást csináltam: ehhez gondolatban 4 részre kell osztani, a két szélét a középvonalra hajtani, majd – söprögetés után! – az egészet a középvonal mentén félbehajtani.

Fóliával letakarva 20 percre visszakerült a mélyhűtőbe, hogy a vaj visszakeményedjen. Ezután ismét kinyújtottam, és még egy dupla hajtás, majd újabb 20 perc hűtés következett.

Ezt a nyújtós-hajtogatós részt érdemes a fent említett oldalon megnézni videón, mert leírva bonyolultabbnak tűnik, mint amilyen valójában. Ha viszont egyszer megjegyzi az ember, akkor nagyon sokoldalúan használható, hiszen ebből a tésztából készíthető pl. túróstáska, lekvárral töltött levél, édes vagy sós tekercsek stb.

A második pihenő után kinyújtottam a tésztát kb. fél cm. vékonyra, úgy, hogy hosszú, keskeny csík legyen belőle (kb. 15 cm magas). A csíkot a képen látható módon háromszögekre vágtam:

Mindegyiket megkentem olvasztott vajjal, majd egy kb. ujjnyi vastag sajtcsíkot tettem a szélesebbik végéhez, és lazán feltekertem. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam, a tetejét tojással megkentem, és szórtam rá egy kis reszelt sajtot. További 30 perc kelesztés után előmelegített, 200 fokos sütőben kb. 25 perc alatt gyönyörű aranyszínűre sültek a croissanok. A sütő aljába betettem egy vízzel telt kisebb tepsit, így a gőzben még puhábbak, könnyebbek lettek a sütemények.

Érdemes annyit kisütni egyszerre, amennyit megeszünk, mert frissen-langyosan az igazi. Megformázva, előkészítve hűtőben lehet tárolni – sőt állítólag fagyasztani is lehet, de ezt még nem próbáltam.

A végeredmény, úgy ítéltük meg, hogy közel jár a tökéleteshez 🙂 Kívül ropogós, belül puha, vajas, könnyed, egyáltalán nem száraz vagy “fojtós”. A közepében pedig ott vár a meleg, olvadozó sajt… Készült egyébként néhány “sima” is, töltelék nélkül, azok is nagyon finomak lettek. Tudnak valamit ezek a franciák! 🙂

 

Reklámok