Ez a sütemény Kossuth-kifli néven szokott szerepelni a receptkönyvekben. Az alakja viszont inkább félholdra hasonlít, én pedig a holdak mellé csillagokat is készítettem, így az “égbolt” elnevezés már jobban illik rá 🙂 (Igen, ez egy olyan égbolt, amin több hold is található) Bármilyen formára is vágjuk vagy szaggatjuk, a citromos-mandulás íz és a könnyed, puha tészta garantált élvezetet nyújt. Nem egy diétás süti, ugyanis jóóóó sok margarin kerül a tésztájába – viszont xilittel és eritrittel készült, így azért annyira nem egészségtelen, mintha ugyan ilyen mennyiségű cukor lenne benne…

A margarint mikróban megolvasztottam egy kicsit, hogy könnyen keverhető legyen, majd a xilittel és az eritrittel habosra kevertem. Ezúttal vegyesen használtam a kétféle édesítőt. Elég sok kell ugyanis a tésztába, viszont mindkettőnek vagy egy sajátos íze, ami nagy mennyiség esetén már zavaró lehet – így viszont egyáltalán nem érződött. Az eritrit ráadásul még puhábbá teszi a tésztát.
Egyesével hozzáadtam a tojások sárgáját – mindig alaposan elkeverve -, majd belereszeltem a két citrom héját.
A tojások fehérjét habbá vertem, a lisztet pedig elkevertem a sütőporral.
A margarinos-tojásos alaphoz először géppel hozzákevertem a tojáshab 2/3 részét – így eléggé fellazult ahhoz, hogy belekerülhessen a liszt. Végül a maradék tojáshabot spatulával forgattam hozzá, hogy ne törjön össze, és könnyű, levegős tésztát kapjak.
Sütőpapírral bélelt, közepes méretű tepsibe simítottam, elegyengettem a tetejét, és összemorzsolt mandulaforgáccsal szórtam meg a tetejét.
A Kossuth-kiflinek egyébként több változata is létezik – megszórhatjuk dióval is, vagy készülhet szórás nélkül, porcukorral tálalva… de állítólag Kossuth a mandulás változatot szerette legjobban 🙂
175 fokon 30 perc alatt kész – tűpróbával mindenképp ellenőrizzük, hogy átsült-e.
Még melegen átemeltem óvatosan egy vágódeszkára, és kerek formával csinos kis félholdakat szaggattam belőle – és csillagokat is, hogy teljes legyen az égbolt 🙂 Persze itt a kiszúrás utáni maradékot nem tudjuk újra begyúrni és kiszaggatni – kóstolónak viszont tökéletes lesz, ha a szép formákat éppen vendégek elé szeretnénk tálalni.
Díszítésként színes szórócukor került rá, épp csak a látvány kedvéért. Önmagában is nagyon finom, a citromnak köszönhetően nem túl édes. Ínyencek savanykás lekvárral egészíthetik ki az ízek harmóniáját 🙂