Muffinnal kezdtük az évet (akkor egy finom gesztenyés készült) – és muffinnal is zárjuk, szépen keretbe foglalva ezzel a hetisüti projekt első 52 hetét.

Ez a sütemény már csak azért is nagyon kedves nekem, mert a férjemtől tanultam a receptjét, aki el is készítette nekem egyszer születésnapomra. Csoki, lekvár és narancslé keveréke teszi különösen ízletessé és puhává. Kicsit karácsonyi hangulatú is szerintem, és bár az ünnepnek már vége, azért “karácsony nyolcada” még tart, úgyhogy nyugodtan elkészíthetjük. Sőt, akár a szilveszteri bulit is feldobhatjuk vele, vagy épp az újévi ebéd után kínálhatjuk. Elég laktató, tartalmas süti, így egy jó kávéval vagy teával reggelinek is beillik.

Hozzávalók:

12 db. muffinhoz

• 100 g étcsoki
• 100 g margarin
• 2 tojás
• 120 g xilit
• 120 g lekvár
• 4 ek narancslé
• 130 g AlfaMix lisztkeverék
• 1 ek útifű maghéj
• 1 teáskanál sütőpor

A csokit a margarinnal együtt egy kis edénybe tettem, és gőz fölött, lassan elkezdtem összeolvasztani. Csokiból magas kakaótartalmú, fruktózzal édesített változatot vettem – a fruktóz ugyanis lassabban emeli a vércukor szintjét, mint a répa- vagy a nádcukor.

Miközben a csoki olvadozott a gőzfürdőben, a tojásokat habosra kevertem a xilittel, majd hozzáadtam a frissen facsart naracslevet meg a lekvárt, és ezekkel is alaposan elkevertem. (Lekvárból is olyat választottam, ami csak fruktózt tartalmaz – persze még egészségesebb, ha házilag készített, hozzáadott cukor nélküli lekvárt használunk…)

A felolvasztott és langyosra hűlt csokis margarint lassan a tojásos keverékhez csorgattam, majd több részletben, fakanállal beleforgattam a sütőporral és útifű maghéjjal kevert lisztet.

Papír helyett szilikonos muffinformát használtam – nekem ez nagyon bevált, mert egyáltalán nem ragad bele a süti. Egy-egy nagy evőkanál tészta került minden formába, így éppen egy tálca – 12 darab – muffin lett ebből a mennyiségből.

Előmelegített sütőbe tettem, és 175 fokon 25-30 perc alatt megsütöttem. Ha kisült már, meg is kóstoltuk melegébe 🙂 de a reggeli kávézáshoz is hagytunk belőle. Igazán finom majszolnivaló így év végére – karácsonyfa-nézegetős, bekuckózós, olvasgatós napokra 🙂