Ha már volt palacsinta, akkor úgy gondoltam, helyet kaphat itt egy másik klasszikus strand-étel, a lángos. Fokhagymásan, tejföllel és sajttal tálaltam, szerintem így az “igazi”, de ma már rengeteg változatban kínálják a vízparton vagy a vásárokban: sonkával, hagymával, vagy akár bolognai szósszal… sőt édes feltéttel is. Nekem ezek furcsák, de hát ízlés dolga – mindenesetre mi inkább maradtunk most a hagyományos verziónál.

Sokféle receptet végigböngésztem, végül ez lett a szimpatikus, főleg azért mert minden volt hozzá itthon 🙂 Tojás nélkül készül, viszont tejföl kerül a tésztájába is, amitől nagyon könnyed, puha lesz a lángos. Némi olajszaggal persze együtt jár a sütése, de hát úgyse minden nap készít ilyet az ember, egyszer-egyszer pedig ki lehet bírni (vagy kókuszolajban sütni, az nem büdösít, csak az ára miatt én sajnáltam volt erre elhasználni…)

A lisztkeverékek közül ezúttal is a Nutri Free kenyérlisztet használtam, ami eddig a legjobban bevált nekem kelt tésztákhoz. Most először egyáltalán nem tettem hozzá cukrot (főleg azért mert nem volt itthon…), ennek ellenére tökéletesen megkelt! A lisztkeverék és a tejföl természetes cukortartalma, úgy tűnik, elég volt az élesztőnek ahhoz, hogy “beinduljon” 🙂

Hozzávalók:

• 25 dkg Nutri Free Mix Per Pane lisztkeverék
• 1 kávéskanál só
• 2 dl langyos víz
• 1 csomag porélesztő
• 2 ek tejföl
• olaj a sütéshez
• a tetejére fokhagyma, tejföl, reszelt sajt – vagy ízlés szerinti feltét

A lisztet összekevertem a sóval. A langyos vízben elkevertem a porélesztőt, és hozzáöntöttem a liszthez. A tejfölt szintén meglangyosítottam egy kicsi mikróban (kb. 20 mp alatt), ezt is a többihez adtam, és a robotgép dagasztóspiráljával alaposan kikevertem-dagasztottam, míg szép “hólyagos” lett a tészta.  Nem állt össze “gombóccá”, hanem egy lágyabb tészta lett belőle, de azért látszott, hogy levegős, kelt tészta állagú.  Ezután letakarva félretettem kb. másfél órára. Lehet, hogy kevesebb idő is elég neki – nem nézegettem közben, mert elmentem futni 🙂 mindenesetre mire visszaértem, már szinte kidagadt a tálból, gyönyörűen megkelt!

A tésztát ezután deszkára borítottam, picit összegyúrtam, majd éles késsel 6 egyenlő darabra vágtam, és mindegyikből gombócot formáztam. Mivel kicsit ragadós a tészta, így mindenképp vizes vagy olajos kézzel kell dolgozni – így viszont szépen lehet gyúrni, alakítani.

Ezután egy nagyobb lábosban (mélyebb serpenyő is jó lehet) olajat forrósítottam. A gombócokat – szintén vizes-olajos kézzel – széthúzkodtam-lapítottam, hogy minél nagyobb és vékonyabb lángos legyen belőle. A negyedik-ötödik darabnál már kezdtem ráérezni a technikára: szétterpesztett ujjakkal kell “megtámasztani” a belsejét, és közben körbe forgatva kifelé nyújtani-húzogatni. Lehet bátran vékonyra készíteni, mivel sütés közben is meg fog még dagadni! Az se nagy baj, ha itt-ott kiszakad – a lángos már csak ilyen 🙂

A kinyújtott lángost óvatosan a forró olajba engedtem, és közepes hőfokon (villanytűzhelyen 4-es fokozaton) pár perc alatt megsütöttem, amíg mindkét oldala szép aranybarna lett. Szűrőkanállal kiemeltem, lecsepegtettem, majd papírtörlőre tettem, hogy a felesleges olajat felszívja. Rögtön megszórtam őrölt, szárított fokhagymával – persze használhatunk nyerset is, ha van otthon. Jó sok tejföllel és reszelt sajttal tálaltam a puha, meleg lángosokat 🙂 Remek vacsora lett belőle, ezzel az adaggal ketten éppen jóllaktunk.