Budavári mézes

Vasárnap délután jó nagyot sétáltunk a gyönyörű tavaszi napsütés örömére, utána pedig megkívántunk valami finomságot uzsonnára. Az édesítő-készletet még mindig elfelejtettem feltölteni, volt viszont otthon méz. Egy kollégám jóvoltából pedig nagyon finom dióhoz is hozzájutottam a múlt héten. Méz, méz, méz… beugrott a budavári mézes neve, amit egyszer egy zacskó cukor csomagolásáról néztem le, és úgy rémlett, hogy kimondottan finom volt. Előkerestem hát a füzetemben a receptet, és mivel volt otthon hozzá minden, gyorsan össze is dobtam 🙂 Az eredeti recept szerint ugyan 5 dkg cukor/édesítő is kellett volna bele a méz mellé, de úgy döntöttem, hogy ezt nyugodtan kihagyhatom, hiszen egyébként is szinte minden receptnél jócskán csökkenteni szoktam a cukor/édesítő tartalmát, hogy pont jó legyen. És valóban, egyáltalán nem hiányzott belőle még több édes íz – hiszen még a lekvár is van a közepén -, tökéletes volt így!

Hozzávalók:

    • 22 dkg AlfaMix lisztkeverék
    • 12 dkg durvára vágott dió
    • 1 cs sütőpor
    • 5 tojás
    • 10 dkg méz
    • kb. 0,5 dl tej
    • 10 dkg lekvár

A tojásokat a mézzel habosra kevertem. Jó 10 percig kell dolgozni géppel, hogy tényleg szépen felhabosodjon. Szerencsére nekem állványra tehető mixerem van, így csak bekapcsoltam, és közben elő tudtam készíteni a többi hozzávalót.

A diót éles késsel durvára vágtam, elkevertem a liszttel és a sütőporral. Ezután kanalanként a habos-tojásos keverékhez adtam. Egy kicsit túl sűrűnek tűnt, már alig tudott benne forogni a habverő, így egy kevés tejjel lazítottam rajta.

Ennyire egyszerű! 🙂 Kész is volt a tészta nagyjából negyed óra alatt, és 130 fokos sütőben kb. 30 perc kellett ahhoz, hogy átsüljön. Picit hagytam hűlni, majd vízszintesen kettévágtam egy erősebb cérnaszál segítségével – de damillal is lehet, vagy egy jó éles hosszú késsel. A két réteg közé lekvárt kentem, és kisebb kockákra vágva tálaltam.

Összességében egy órán belül kész lett, és már meg is kóstolhattuk ezt a remek mézes-diós finomságot 🙂 Jutott belőle másnap reggelire, sőt még a kollégáknak is. Gyors, egyszerű, finom 🙂