Sokszor a legegyszerűbb sütik a legjobbak: jó példa erre a “békebeli” lekváros piskótatekercs. Olcsó, gyors, könnyű elkészíteni – és mindenki szereti 🙂 Gyerekkorunk egyik nagy kedvencét sütöttem ezen a héten, amit még a menzán is finomra készítettek – csak sajnos repeta nem volt belőle soha. Az előző, gesztenyés tekercs óta eltelt már egy hónap, úgyhogy éppen ideje volt megint tekerni valami finomat 🙂

Hozzávalók:

• 8 tojás
• 40+30 g xilit
• 100 g Schär Mix Pâtisserie (vagy AlfaMix) lisztkeverék
• 1 kk citromlé
• kb. 200 g lekvár

A tojásokat kettéválasztottam: a sárgájából mind a nyolcat fel kell használni, a fehérjéből viszont csak négyet – így lesz szép vékony, rugalmas, tekerhető piskótalap belőle, ami nem reped szét. A maradék fehérjéből ezúttal – még két egész tojást hozzáütve – rántotta készült vacsorára 🙂 De felhasználhatjuk habcsók készítéséhez is (karácsony közeledtével ez úgyis aktuális édesség lesz), illetve le is lehet fagyasztani, kis dobozba téve, és felengedés után ugyan úgy használható, mint a friss.

A nyolc tojássárgáját tehát a 40 g xilittel habos-krémesre kevertem, majd hozzáadtam a lisztet, és alaposan összedolgoztam. A négy fehérjét pedig habbá vertem a maradék 30 g xilittel és a citromlével. A fehérjehabot óvatosan a tészta többi részébe forgattam, majd a legnagyobb, lapos tepsibe öntöttem a massszát, és 200 fokra előmegített sütőbe tettem.

Nagyjából 10-12 perc alatt megsül. Ha valahol esetleg elkezdene felpúposodni sütés közben, akkor egyszerűen szúrjunk bele egy villával vagy kötőtűvel, így kiszabadul belőle a gőz, és visszalapul.

Közben kiterítettem egy tiszta konyharuhát, meghintettem egy kevés porrá őrölt xilittel, egy másik konyharuhát pedig benedvesítettem.

Amikor a piskóta elkészült, ráborítottam a konyharuhára, lehúztam az aljáról a sütőpapírt, és beborítottam a nedves kendővel. Egy kis ideig hagytam így hűlni – a vizes ruha megakadályozza, hogy kiszáradjon. Amikor már langyos volt, a vizes konyaruhát leszedtem róla, a másik segítségével pedig szorosan feltekertem, és így hagytam teljesen kihűlni.

Végül kitekertem a piskótát, megkentem lekvárral (a szélein egy-egy keskeny csíkot kihagyva, hogy ne nyomódjon ki), majd feltekertem, és egy kis pihenés után lehetett is szépen szeletelni. A tetejét megszórhatjuk por-xilittel, és akkor már teljesen olyan lesz, mint a menzán – csak egészségesebb 🙂