Tudtátok, hogy az alma a rózsafélék családjába tartozik? És hogy több mint hétezer fajtája létezik? Van édes és savanykásabb, lehet zöld vagy piros, egészen apró, kerek, vagy nagyobb, nyújtott alakú – almából mindenki megtalálhatja a kedvére valót! Nem véletlen olyan népszerű ez a gyümölcs, hiszen amellett, hogy finom, nagyon egészséges is: van benne C, A és B vitamin, a pektin tartalma pedig jó hatással van az emésztésre, gyomorpanaszokra.  Sok mesében, mitológiában szerepel, de dalszövegekben, szólás-mondásokban is felbukkan: nem esik messze a fájától, ellenben minden nap egy alma – az orvost távol tartja. Aranyalma, országalma… egyszóval, az alma mindenütt ott van 🙂 Fogyaszthatjuk szeletelve, reszelve, sütve, kompótként, megtöltve – és persze süteményekbe is. Ebben a fűszeres-tepsis sütiben a fahéj egészíti ki tökéletesen az ízét.

Hozzávalók:

• 800 g (hat közepes méretű) alma
• 350 g gluténmentes lisztkeverék
• 1 kávéskanál sütőpor
• csipet só
• 250 g vaj vagy margarin
• 100 g xilit
• 4-5 ml folyékony édesítő
• 4 tojás
• 1 dl tej
• fél kávéskanál fahéj
• 2 kávéskanál kakaópor
• 2 kávéskanál mézeskalács-fűszerkeverék (ezt keverhetjük házilag is: ízlés szerint fahéj, gyömbér, szegfűszeg, szerecsendió stb. lehet benne)
• egy kevés baracklekvár vagy méz a tetejére

Ezen kívül az elkészítéshez szükségünk lesz két habzsákra, vagy tiszta zacskóra – bár végső esetben ezek nélkül is megoldható.

A margarint mikróban meglangyosítottam, és a xilittel meg az édesítővel habosra kevertem. Jó 10 percig kell a habverővel keverni, hogy tényleg szép habos-fehér legyen. Szerencsére nekem van hozzá állványom, így miközben a robotgép ügyesen dolgozott magában, előkészítettem a többi hozzávalót.

A lisztet a sütőporral és egy csipet sóval összekevertem.

Az almákat meghámoztam (zöldséghámozóval szép vékonyan le lehet szedni a héját), elnegyedeltem, kivágtam a magházat, majd a negyedeket három-három gerezdre szeleteltem. Vízbe kell tenni, vagy citromlével meglocsolni, akkor nem barnul meg.

Egy nagyobb (kb. 20×35-ös) tepsit kibéleltem sütőpapírral.

A margarinos keverékhez adtam egyenként a tojásokat, majd tovább keverve, apránként a lisztet. Nekem kicsit túl sűrű lett, így egy kevés tejet is adtam hozzá.

Ezután a massza felét átkanalaztam egy másik tálba. Az egyik adagba belekevertem a kakaóport és a mézesfűszert, a másikat pedig fahéjjal ízesítettem.

A két tésztát egy-egy habzsákba töltöttem – ha nincs, akkor tiszta nejlonzacsó is megfelel, aminek kivágjuk a sarkát. A habzsákot a “rátét” nélkül használtam, a zacskóra pedig akkora lyukat kell vágni, hogy kb. 2 ujjnyi vastag hurkákat lehessen kinyomni belőle.

Utólag rájöttem, hogy valószínűleg habzsák nélkül is megoldható – egy evőkanállal is lehet csíkokban tenni a két tésztát felváltva, mert annyira nem lágy, hogy rögtön szétterüljön a tepsiben. Sütés közben pedig úgyis összeolvadnak egy kicsit a csíkok. Mondjuk jópofa volt a habzsákozás, meg legalább használtam, ha már megvettem 🙂 de elég macerás töltögetni bele a tésztát, és egy része mindig benne marad, így kárba vész.

A sütőpapírral bélelt tepsibe hosszában felváltva 3-3 csíkot nyomtam a kétféle tésztából, majd a tetejébe állítottam (kicsit belenyomkodva) az almagerezdeket.

180 fokra előmelegített sütőbe raktam, kb. egy óra alatt sült meg.

Az eredeti recept szerint a sütőből kivéve felforrósított baracklekvárral kellene megkenni a tetejét – mivel nem volt itthon, így én egy kevés mézet melegítettem meg a mikróban, hogy folyékonyabb legyen, és ezt csorgattam rá.

Először a tepsiben hagytam hűlni, majd amikor már langyos volt, akkor rácsra emeltem, körbe lehajtottam róla a sütőpapírt, és csak akkor szeleteltem, amikor már teljesen kihűlt. Átlósan vágtam fel, így mindegyik szeletbe jutott kakaós és fahéjas rész is.

Nagyon jó lett: a sok almától könnyed, nem tömény a tészta, illetve a gyümölcs nedvességtartalma nem engedi, hogy sütés közben – vagy másnap reggelre – kiszáradjon.