Mandulás-csokis szelet

Ennek a receptnek két különlegessége is van. Az egyik, hogy egy “vendégcukrász”, Tünde barátnőm társaságában készült, egy közös nőnapi sütögetés keretében. A másik pedig, hogy a recept lényegében egyszerre született meg magával a süteménnyel. Mást terveztünk ugyanis, de a körülmények felülírták a dolgokat, így kénytelenek voltunk alkalmazkodni. A tanulság mindenesetre az lett, hogy érdemes az életben teret hagyni a meglepetéseknek, mert nagyon jó dolgok tudnak kisülni belőle – szó szerint is 🙂

Az eredeti elképzelés szerint egy almás-mandulás muffin készült volna, azonban az egyik fő alapanyagot, a darált mandulát nem sikerült beszerezni hozzá. Mandulaliszt volt helyette, így ebből és a többi hozzávalóból kellett rögtönözni valamit. A végeredmény egy glutén, tej és hozzáadott cukor nélkül készült almás-mandulás-csokis lepény lett – finom, egyszerű kis süti, reggeli kávéhoz tökéletes kísérő.

Hozzávalók:

  • 4 darab (savanykás) alma
  • 200 g mandulaliszt
  • 5 darab tojás
  • 1 evőkanál fahéj
  • 1 csipet só
  • fél csomag sütőpor
  • 1 tábla magas kakaótartalmú étcsoki
  • 4-5 ek gluténmentes liszt
  • 2 ek kakaópor
  • citromlé
  • mandulaaroma

Az almát meghámoztuk és lereszeltük, a csokit apró darabokra vagdostuk. Nagyon jól mutattak együtt!

Hozzátettük a mandulalisztet, a tojásokat, sütőport, sót, fahéjat.

Összekeverve már látszott, hogy még javítani kell az állagán, mert túl száraz volt, nem állt össze. Ráadásul az íze sem volt az igazi, főleg a mandulaliszt érződött benne.

Gondolkodtunk, mi illik az alma ízéhez. Végül öntöttünk hozzá citromlevet, hogy kicsit savanykásabb legyen (a mi almánk inkább édes volt) ízesítésként pedig egy kis mandulaaromát, majd az egészet turmixgépben összepépesítettük. A citromlé egyébként remekül kihozta az alma ízét, tehát jó ötletnek bizonyult!

Utána robotgéppel kevertük tovább – lassan kezdett sütemény-szerű lenni, felcsillant a remény, hogy lesz ebből valami 🙂 Ekkor tettük hozzá az ötödik tojást, a kakaóport, majd a lisztet – mi ezúttal is Alfa Mix-et használtunk, de szerintem sima rizsliszttel is működhet a dolog. Ha még mindig nem elég lágy a tészta, akkor egy kis vizet vagy almalevet lehet még adni hozzá – ez nagyban függ attól, hogy milyen fajta almát használunk, mennyi levet ereszt.

Egy kicsit még játszani kellett az ízesítéssel a citromlé és az aroma segítségével – ebben a férjem volt a mester, így elmondhatjuk, hogy igazi csapatmunkában alakult a sütink.

Végül amikor már mindhárman tökéletesnek nyilvánítottuk a tésztát, egy sütőpapírral bélelt közepes méretű tepsibe öntöttük, és nagyjából fél óra alatt megsütöttük. Amikor a beleszúrt villára már nem ragadt rá a tészta, kiszedtük, és rácsra téve hagytuk kihűlni.

Összességében azt gondolom, sikerült megmenteni a helyzetet, és egy teljesen új recepttel gazdagodtunk ezen az estén – az eredetileg tervezett muffint pedig majd egy későbbi alkalommal pótoljuk. Addig is elhisszük Tündének, hogy az is nagyon finom 🙂

Egy hozzászólás Új írása

  1. Névtelen szerint:

    Jaj, ezen jót nevettem… 😀

Vélemény, kérdés:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s