Csokis is, túrós is, mégsem túrórudi – mi az? Maradunk még egy kicsit az omlós tészták, linzerek világában ezzel a remek reszelt túrós süteménnyel. Szerintem nagyon jópofa ez az elkészítési mód, hogy a tészta reszelve kerül bele 🙂 Talán úgy alakult ki, hogy egyszer valaki túl szárazra készítette a linzertésztát; nem lehetett nyújtani, szaggatni, formázni. Így az a mentő ötlete támadt, hogy egyszerűen belemorzsolja a tepsibe, és megtölti túróval, hogy ne legyen olyan száraz. Akárki találta is fel a receptet, jó ötlet volt 🙂 A leírásból kiderül az is, hogyan lehet még jobban leegyszerűsíteni az elkészítését.

Hozzávalók:

A tésztához

• 400 g Alfa Mx liszt
• fél tasak sütőpor
• 3 ek kakaópor
• 80 g xilit
• 250 g vaj
• 1 tojássárgája
• kb. 1,5 dl tej

A töltelékhez

• 1 kg túró
• 40 g burgonyapehely
• 3 egész tojás + a tésztából megmaradt tojásfehérje
• 4-5 ek xilit
• kb. 2 ek citromlé
• kevés vanília- vagy rumaroma
• ízlés szerint mazsola

A lisztet deszkára szitáltam, és hozzákevertem a sütőport, meg a kávédarálóval porrá őrölt xilitet. A vajat (hidegen) kis kockákra vágtam, majd egy nagy éles késsel beleaprítottam-nyomkodtam a lisztbe. Amikor már elég apró darabokban volt a vaj, akkor hozzáadtam a kakaóport, és ezzel is “vagdaltam” még egy kicsit. Végül a tojássárgája is belekerült, és az egészet össszegyúrtam. Nagyon száraz lett, szinte csak morzsa, minimális nedvességtartalommal, de pár határozott mozdulattal azért sikerült két kis gombócot összeállítani belőle. Ezeket frissentartó fóliába csomagolva betettem a mélyhűtőbe egy órára. (Előző este is elkészíthetjük a tésztát, akkor nem kell a fagysztóba tenni, elég a hűtőbe).

A tészta tehát pihent, én viszont addig is dolgoztam 🙂 Elkészítettem ugyanis a tölteléket.

Ehhez a túrót villával összetörtem, és belekevertem a burgonyapelyhet. Citromlével, valamit vanília- és rumaromával ízesítettem. A tojásokat kettéválasztottam, a három sárgáját a túróhoz adtam. A tésztához felhasznált tojásnak még megmaradt a fehérje része, így összesen 4 tojásfehérjét kellett kemény habbá verni. Közben kb. 4 ek xilitet adtam hozzá. A habot óvatosan, hogy ne nagyon törjön össze, beleforgattam a túróba. Ekkor lehet még kóstolni és tovább ízesíteni citrommal, édesítővel, aromákkal – ízlés szerint.

Aki szereti, a végén keverhet bele mazsolát is. Én úgy tapasztaltam, hogy a mazsola eléggé megosztó dolog: sokan szeretik, de talán még többen vannak olyanok, akik nagyon nem… így ezt most kihagytam belőle.

A tészta közben kipihente magát, így elővettem a fagyasztóból. A tepsit kikentem vajjal, de sütőpapírral is bélelhetjük. Én most féladagot készítettem, ezért a kapcsos tortaformámat használtam, egyébként egy közepes méretű tepsi kell hozzá.

Az egyik tésztacipót nagy lyukú reszelőn a tepsi aljába reszeltem. Igazából annyira morzsálódós volt, hogy nem is nagyon kellett reszelni, inkább csak belemorzsolni… Később aztán olvastam, hogy lehet eleve így készíteni: az egész gyúrás-pihentetés-reszelés kört kihagyva, csak összemorzsoljuk a száraz hozzávalókat a vajjal, belekeverjük a tojássárgáját, és a száraz morzsalékot egyenesen a tepsibe szórjuk. Legközelebb biztos kipróbálom így, mert jóval gyorsabb és egyszerűbb!

A tésztareszelékkel tehát beterítettem a tepsi alját, elegyengettem. Erre került a túrótöltelék, szintén szép egyenletesre elsimítva. Majd a tetejére reszeltem-szórtam a másik tészacipót.

175 fokon kb. 35 percig sütöttem. Hogy ne legyen nagyon száraz, a végén meglocsoltam egy kevés tejjel, és visszatettem még pár percre. Ettől finom omlós lett tészta. A tepsiben hagytam kihűlni, majd kb. 3×3 cm-es kockákra vágva tálaltam. Másnap is jó volt – harmadnapra már nem maradt belőle 🙂 Aki szereti a kakós és a túrós ízt együtt, annak biztosan ízleni fog!