Teljesen meglepődtem, mekkora sikere lett nemrég a túrógombóc receptnek: ez lett az eddigi legnézettebb bejegyzés a blogon és a facebookon is. Úgy látszik, sokszor tényleg a legegyszerűbb dolgok a legjobbak 🙂 Így ezen a héten palacsinta készült, ami szintén nem egy bonyolult vagy különleges desszert. Végülis, palacsintát sütni mindenki tud, nem? Nos, bevallom, én azért kínlódtam vele eleinte, amikor gluténmentesen kellett készíteni. Rizslisztből olyan ropogós-száraz lett, hogy fel se lehetett tekerni, mert széttöredezett. Próbálgattam sok mindent, végül aztán megtaláltam a megfelelő lisztet, a helyes arányokat, rájöttem néhány apró de fontos trükkre – azóta gyerekjáték a palacsintasütés! Csak a legelsőt szoktam elrontani – de az kötelező, csak azért kell, hogy “hoppá, ez kiszakadt” indokkal soron kívül megkóstolhassa a szakács 🙂

Legtöbbször kakaóval töltjük meg, de a túrósat is szeretjük, néha pedig pudingos változat készül. A variációk száma persze végtelen, a lekvárostól a csokikrémesen át a gyümölcsösig… sőt, mivel ez egy semleges ízű tészta, mindenfajta édesítő nélkül, így még sós töltelékkel is fogyasztható.

Egy szó mint száz: ahány ház, annyi palacsinta. Van aki a vékonyabbat szeretni, más a vastagabb tésztát; feltekerve vagy hajtogatva… Nálam ez a recept vált be – nem ragad le, nem ég oda, nem szakad ki, és szépen tekerhető, nem túl vékony palacsinták lesznek belőle.

Hozzávalók:

• 1 tojás
• 20 dkg Schär Mix Pâtisserie lisztkeverék
• 3 dl tej
• kb. 2,5 dl víz
• kevés kókuszolaj a sütéshez
• a töltlékhez ízlés szerint:
  • kakaópor (cukor nélküli, xilittel keverve)
  • citrommal, xilittel ízesített túró, 2-3 ek. tejföllel fellazítva
  • lekvár, puding, fahéj, gyümölcsök stb.

Az egyetlen liszkeverék, ami nálam eddig bevált palacsintához, a Schär család süteményekhez való keveréke. Biztos más is van, amivel működhet, de mivel volt pár kudarcélményem más lisztekkel, így én most már maradok ennél 🙂

1 tojáshoz szitáltam 20 dkg lisztet, és fakanállal összekevertem. Nem vette fel a teljes lisztmennyiséget a tojás, de ez nem baj. Fokozatosan elkezdtem hozzáadni a tejet, közben mindig alaposan összedolgoztam, hogy ne legyen csomós. Amikor már nem volt nagyon ragacsos a keverék, akkor a fakanálról kézi mixerre váltottam – így mégiscsak kényelmesebb 🙂 A 3 dl tej után 1 dl vizet adtam még hozzá, majd egy kicsit pihentettem, hogy a lisztnek legyen ideje megdagadni.

Az első trükk, ami nálam bevált, hogy nem szódavizet használok, hanem sima csapvizet. A szódától ugyanis nekem mindig túlságosan levegős lett a tészta, sütés közben pedig a buborékok kidurrantak, a víz elpárolgott, és odaégett az egész. Így egy kicsit tartalmasabb, laktatóbb palacsinták lesznek belőle, de egyáltalán nem tömör. Az biztos, hogy nem olyan, mint a strandokon árult vizes, papírvékony fajta… mi így szeretjük 🙂

A másik trükk, hogy a tésztába egyáltalán nem teszek se cukrot, se xilitet. Egyrészt, így “univerzális” lesz a tészta: sós töltelékkel is használható, és édessel sem lesz túl csömör. Másrészt, akár cukorral, akár xilittel készítettem, mindig leragadt – és amint ezt elhagytam belőle, máris tökéletesen működött. Tehát se szóda, se cukor, csak tojás, liszt, tej és csapvíz – ennyi 🙂

Pihentetés után még 1 dl vizet adtam hozzá, és alaposan elkevertem. Ha nagyon sűrűnek tűnik, akkor lehet még vizet adni hozzá, de ne legyen túl híg vagy vizes a tészta! Sütés közben még időnként felkavartam a tésztát, és mivel folyamatosan sűrűsödött (tovább dagadt benne a liszt egy kicsit), így még kb. fél deci vizet hozzáadagoltam.

Harmadik trükk: teljesen felforrósodott olajba kell önteni a tésztát, és a legnagyobb lángon/fokozaton sütni. Kollégáimtól kaptam nemrég kókuszolajat, gondoltam, kipróbálom a palacsintához. Remekül bevált, nem lett olyan zsíros a palacsinta, mint a sima olajtól, és ami talán még jobb: egyáltalán nem büdösítette be a lakást! Úgyhogy ezentúl biztos, hogy mindig ezzel fogom készíteni.

Tehát a palacsintasütő serpenyőt kikentem egy kevés olvasztott kókuszzsírral (pontosabban, szobahőmérsékleten tároltam, ami most elég volt ahhoz, hogy teljesen folyékony legyen). Amikor már elég forró volt, beleöntöttem egy kisebb merőkanálnyi tésztát, és óvatosan forgatva a serpenyőt, szétterítettem benne. Ezután türelmesen meg kell várni, hogy a tészta alsó fele szépen megsüljön; ha túl hamar akarjuk “felkapargatni”, akkor csak kiszakad. Ha elég jó minőségű a serpenyő, akkor nem is kell késsel vagy spatulával alányúlni, mert szépen, magától el fog válni a tészta a serpenyőtől – már csak meg kell fordítani. Én úgy szoktam megfordítani, hogy feldobom, mert az jó móka 🙂 A másik fele már hamarabb megsül, és jöhet is a következő! Két-három darabonként vékonyan újraolajoztam a serpenyőt. Összesen 10 db. palacsinta lesz ebből a mennyiségből, de érdemes rögtön dupla adagot készíteni 🙂 Két serpenyővel is lehet egyszerre “bűvészkedni”, akkor gyorsabban megvan.

Xilittel kevert kakaóporral és ízesített túróval töltöttük meg, ráadásként pedig feldobtuk még egy kis vegyes-gyümölcsös öntettel.