Bár az éttermekben a desszertek között szokott szerepelni, szerintem  főfogásnak is beillik a túrógombóc, főleg egy “komolyabb” leves, például gulyás után. De egy ilyen forró napon, mint a mai, mi csak gyümölcsöt ettük előtte. Íme a recept, ami nálam tökéletesen bevált: nem esik szét főzés közben, de nem is lesz tömör, hanem habkönnyű, laza szerkezetű finomság. Ráadásul gyorsan, kevés munkával elkészül. Csak szeretni lehet 🙂

A legtöbb fejtörést az okozta, hogy mivel lehetne a búzadarát helyettesíteni a gluténmentes változatban. Gluténmentes zsemlemorzsát lehet kapni (bár viszonylag kevés helyen, így érdemes egyszerre nagyobb adagot beszerezni belőle), lisztnek tökéletesen megfelel a rizsliszt – gluténmentes búzadarával viszont még nem találkoztam… Végül a burgonyapehellyel próbálkoztam meg, ami remekül bevált! Megkockáztatom, hogy még jobb is így a gombóc, mint a búzadarás változat, mivel a pehely sokkal könnyebbé teszi az állagát. Burgonyapelyhet külön is lehet kapni, főleg speciális boltokban, de én egyszerűen krumplipüré-port szoktam használni helyette, ami lényegében ugyan az, csak olcsóbb, és könnyebben hozzáférhető – általában van is itthon, mert sokféle módon hasznosítható gluténmentes étrendben.

Hozzávalók:

• 25 dkg túró
• 1 tojás
• 2 csapott evőkanál rizsliszt
• 1 evőkanál burgonyapehely
• csipet só
• kb. 5 evőkanál gluténmentes zsemlemorzsa
• a tetejére ízlés szerint tejföl és édesítő vagy xilit

A túróból ne darabosat/rögöset válasszunk, mert abból nehéz lesz gombóccá formázható masszát készíteni, hanem a kis tégla alakú vagy dobozban árult, krémesebb fajtát vegyük.

A túrót villával összenyomkodtam, és összedolgoztam a tojással, majd picit megsóztam, és hozzáadtam a rizslisztet meg a burgonyapelyhet. A masszából diónyi méretű golyókat formáztam, közben kicsit össze is nyomkodtam-tömörítettem, hogy ne essen szét főzés közben.

Forrásban lévő, enyhén sós vízbe tettem a gombócokat. Amikor feljön a víz tetejére, onantól kezdve még egy pár percig kell főzni – lehet látni rajta, hogy amikor már szépen megdagadt egy kicsit, akkor jó. Közben egy serpenyőben megpirítottam a gluténmentes zsemlemorzsát.

A megfőtt gombócokat szűrőkanállal kiemeltem a vízből, lecsepegtettem, és rögtön a serpenyőben lévő zsemremortzsába tettem. Óvatosan meghempergettem benne – mi nem szeretjük, ha nagyon vastag rajta a morzsaréteg, de ez ízlés kérdése.

A tejfölt egy kevés tejjel fellazítottam, a xilitet kávédarálóval porrá őröltem, és külön tálkákban adtam a gombóc mellé. Ha nincs itthon xilit, akkor a tejfölbe szoktam egy kevés folyékony édesítőt keverni.

Ebből a mennyiségből nekem pont egy tucat gombóc kerekedett ki – el is fogyott rögtön 🙂