Narancs és csoki: külön-külön is finomak, együtt pedig kifejezetten karácsonyi hangulatot tudnak teremteni. Ez a keksz már sütés közben is betöltötte a lakást az ünnep illataival.

A linzertésztákkal eleinte nagyon nem voltam jóban. Gluténmentes változatban valahogy nem akartak sikerülni. Általában túl száraz lett – rosszabb esetben már a tepsiből is alig lehetett kivenni, mert szétmorzsálódott. Jobb esetben csak beleharapva volt olyan érzésem, mintha egy kanál lisztet próbálnék lenyelni… Mostanra viszont sikerült nagyjából kitapasztalnom, hogy az eredei recepteken mit kell változtatni, és milyen alapanyagokkal érdemes dolgozni. Így azt kell mondjam, ez a narancsos-csokis keksz már egészen remekül sikerült, nem okozott csalódást 🙂

Nem a leggyorsabban összedobható süti, hiszen gyúrás után pihentetni kell, aztán szaggatni, sütni, majd krémmel összeragasztani, végül a tetejét díszíteni… de úgy gondolom, az adventi készülődésbe bele kell férnie egy nyugodt délutánnak, amikor ráérünk ilyesmivel pepecselni 🙂

Hozzávalók:

A tésztához:

• 250 g AlfaMix lisztkeverék
• 200 g margarin
• 80 g xilit
• 2 tojássárgája
• 2 narancs reszelt héja
• 1 ek útifűmaghéj

A krémhez:

• 10 dkg margarin
• 30 g kakaó
• 60 g porrá őrölt xilit
• 50 g étcsoki
• 1 tk mogyoróaroma (elhagyható)

A mázhoz:

• 100 g étcsokis tortabevonó
• 1 tojásfehérje
• 80 g xilit
• 1 kk narancslé

A tésztához fontos, hogy a margarin fagyos legyen, ezért 1-2 órával sütés előtt a mélyhűtőbe tettem. A gluténmentes lisztkeverékek közül eddig nekem az AlfaMix vált be legjobban a keksz-jellegű sütikhez – múltkor a mézeskalács is ebből lett a legfinomabb. A másik tapasztalatom, hogy az eredeti (sima lisztből készült) recepthez képest valamivel kevesebb lisztet kell használni a gluténmentes verzióban, ha nem akarjuk, hogy száraz, morzsálódós legyen a végeredmény. A cukor/xilit mennyiségét is csökkenteni szoktam, mert az eredeti arányokkal általában túl édes lesz a mi ízlésünkhöz képest, ráadásul a xilitnek erősebb íze is van, mint a cukornak (sőt, nagy adagban mellékíze is…). Sokkal kevesebbet viszont nem szabad használni, mert akkor megintcsak nem lesz omlós a végeredmény.

A lisztet tehát egy nagy gyúródeszkára szitáltam. A fagyos margarint egy nagyobb, éles késsel kockákra vágtam, és a lisztkupac tetejére szórtam. Ezután a késsel gyors mozdulatokkal beleaprítottam-nyomkodtam a lisztbe a vajat. Kézzel is össze lehet morzsolni, de a “késes” módszerrel kevésbé olvad meg a margarin – ez pedig fontos ahhoz, hogy finom omlós legyen a tészta.

A lisztes margarinhoz szórtam a porrá őrölt xilitet meg az útifűmaghéjat (ez segít, hogy még puhább legyen a keksz, de ha épp nincs otthon, akkor enélkül is elkészíthetjük), majd hozzáadtam a tojássárgáját is. A narancsokat alaposan megmostam, és a többi alapanyaghoz reszeltem a héját. Az egészet gyorsan összegyúrtam – nem szabad nagyon “kidolgozni” a tésztát, elég ha összeáll egy kis gombóccá. Frissentartó fóliába csomagolva hűtőbe tettem – legalább egy órát kell pihennie, de ha csak másnap tudjuk folytatni a munkát, az se baj.

A hűtőből kivéve átgyúrtam a tésztát, majd egy nagyon picit lisztezve (rizsliszt a legalkalmasabb erre) 3-4 mm vékonyra nyújtottam. Egy kis pohárral 6 cm átmérőjű korongokat szaggattam belőle – lehet kicsivel kisebbeket is, ha szeretnénk, hogy több darab legyen belőle. Ebből az adagból, ekkora formát használva két és fél tepsi lett, ami kb. 40 darab korongot jelent – mivel kettőt-kettőt össze kell ragasztani, így végeredményben 20 db. süti. Így már nem egy hatalmas mennyiség, főleg ha vendégeket is várunk karácsonyra – ezért érdemes kisebb köröket szaggatni, vagy eleve másfél-kétszeres adagot készíteni.

180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt szép világosra sütöttem. Érdemes szemmel tartani, mert minden sütő más, és hamar oda tud égni!

Amíg hült a keksz, elkészítettem a krémet. Az eredeti receptben egyébként nutella szerepel, de mivel nem volt itthon – és csak emiatt nem akartam venni egy egész üveggel -, valamint a cukortartalom mérséklése miatt, én inkább házilag készítettem egy csokis krémet. Ha egyszerűsíteni akarjuk, akkor természetesen használatunk nutellát vagy bármilyen kész csokis- vagy mogyorós krémet.

A saját készítésű krém se bonyolult egyébként: a hozzávalókat egy kis lábosba mértem, és gőz felett, kevergetve összeolvasztottam az egészet.

Két-két korongot összeragasztottam a krémmel, majd hagytam egy kicsit “száradni” a sütiket. Közben előkészítettem a mázakat: a tortabevonót egy evőkanál olajjal gőz fölött felolvasztottam; a tojásfehérjét pedig felvertem, hozzászitáltam a porrá őrölt xilitet, és egy kis narancslével ízesítettem. Na jó, igazából most az volt a szerencsém, hogy a mézeskalács-díszítésből még maradt egy kis máz a hűtőben – ami ugye szintén tojásfehérje és xilit (vagy porcukor)  keveréke, így csak ehhez kellett hozzáadnom a narancslevet, és kész is volt a fehér máz.

Már csak az volt hátra, hogy a sütemények felét a csokival, a másik felé a fehér mázzal szépen bevonjam, majd miután megdermedt, a másik “színnel” húzott csíkokkal megdíszítsem.

Fémdobozban tárolva sokáig eláll, így ez is egy olyan süti, amit akár 3-4 nappal karácsony előtt is elkészíthetünk.  Nem csak finom, hanem jól is mutat az ünnepi asztalon – megéri tehát dolgozni vele!