Egész eddig azt hittem, hogy az aranygaluska, az valami nagyon bonyolult, idő- és munkaigényes sütemény. Aztán kiderült, hogy pofon egyszerű 🙂 A kelesztés miatt ugyan kell rá időt hagyni, de nincs vele sok tennivaló – gyorsan össze lehet állítani a tésztát, és a formázás is hamar megvan. Már vasárnap este összedobtam egy adagot – ez lett a vacsoránk, és pillanatok alatt úgy elfogyott, hogy nem is készültek róla rendes, blogra való fényképek, épp csak a telefonommal tudtam lekapni. Így hát “sajnos” ma megint sütnöm kellett egyet, hogy ide is felkerülhessen. Természetesen a vaníliasodó elmaradhatatlan kiegészítő hozzá!

A tésztához az élesztőt egy kevés langyos-mézes tejben felfuttattam. Használhatunk friss élesztőt is – kb. 2 dkg-ra lesz szükség belőle. A lisztet egy nagy tálba szórtam, hozzáadtam a tej többi részét, a tojássárgáját, a xilitet, az olvasztott vajat. Amikor az élesztő feljött, azt is beleöntöttem, majd egy kevés citromlével és rumaromával ízesítettem. Az egészet dagasztókarral alaposan összegyúrtam. Szép, lágy tészta lesz belőle, alig sűrűbb, mit egy galuska – de nem szabad több lisztet hozzátenni, mert száraz lesz! Kelesztés után lehet majd dolgozni vele. Addig gyúrtam, míg egy picit kezdett elválni a tál oldalától. Azután letakarva meleg helyre tettem és majdnem egy órát kelesztettem.

Ez a tészta nem kelt meg annyira látványosan, de utána a második kelesztés és a sütés alatt is nőtt még, így végül nagyon finom, puha aranygaluska lett belőle. Az első kelesztés után épp csak annyira változott meg az állaga, hogy lehetett kézzel gyúrni-formázni.

Gluténmentes kelttésztáknál nekem nagyon bevált, hogy nem lisztes, hanem olajos kézzel dolgozom vele, a deszkát is egy kevés olajjal kentem be, így nem ragadt se a kezemhez, se a deszkához, viszont nem lett sütés után sem száraz vagy kemény.

A tésztát tehát kiszedtem a tálból, kicsit átgyúrtam. A darált diót kevés xilittel összekevertem, egy másik tálban pedig kevés vajat olvasztottam. Egy kis tepsit kikentem vajjal.

A tésztát nem nyújtottam-szaggattam, ahogy az eredeti recept írja, mert ahhoz túl lágy volt, hanem egyszerűen csak kisebb darabokra szedtem, kézzel gombócot formáltam belőlük, majd egy picit lelapítottam, így lettek belőle (kissé szabálytalan) korongok.

Mindegyiket körbekentem olvasztott vajjal, beleforgattam a darált dióba, és a tepsibe rakosgattam. Ebből a mennyiségből 7-8 db lett.

Ezután ismét egy félórás kelesztés következett, majd 200 fokos sütőben kb. 20-25 perc alatt meg is sültek az aranygaluskák.

A vaníliasodót készíthetjük házilag is tejből és tojássárgájából, édesítővel és vaníliával ízesítve; a kakaós túrófánknál található recept is hozzá. Én most egy gyorsabb megoldást választottam: főzős pudingot készítettem, csak egy kicsit több tejjel, mint ahogy a csomagoláson javasolják. Ez pár perc alatt kész, és tökéletes kísérő a puha, langyos aranygaluskához 🙂 Tálaláskor még a maradék darált dióval is megszórhatjuk.

Nagyon finom és laktató, így egy tartalmas leves után akár második fogás is lehet a vasárnapi ebédnél 🙂

Ha véletlen marad belőle, akkor nejlonzacskóba csomagolva tegyük el, hogy ne száradjon ki, másnap pedig sütőben pár perc alatt felmelegíthetjük.