Nemrég a férjem interjút készített egy bácskai plébánossal, aki papi hivatása mellett zenész és profi szakács. Nem mindennapi párosítás – ahogy a köles, az eper és a bazsalikom triója is különleges.

Paskó Csaba atya vendégül is látta őket, az ebédre készült ételek receptjei pedig bekerültek az interjú mellé a lapba. A desszert ez a különleges pohárkrém volt, ami köles és földieper párosításából született meg, bazsalikommal fűszerezve. Magamtól sosem használtam volna gyümölcsös édességhez ezt a fűszert, hiszen eddig úgy ismertem, hogy salátákhoz, húsokhoz való. De érdemes volt kipróbálni, mert bizony az eperhez is remekül illik! 🙂

Paskó Csaba recepje következik tehát, pici módosításokkal – ahogy én készítettem itthon.

A köles egy gluténmentes alapanyag, ami sokoldalúan alkalmazható a gluténmentes étrendben. Szoktak kását készíteni belőle, fogyasztható köretként, a kölesliszt pedig sütéshez használható.
A köleskrém, amit ehhez a desszerthez kell készíteni, ízre és állagra is leginkább a tejberizsre emlékeztet. Hasonlóan kell készíteni is. Fontos viszont, hogy a kölest előre meg kell főzni – legjobb előző nap elkészíteni, és csak másnap összeállítani a pohárkrémet.

Édesített, vaníliás tejben főztem meg a kölest, alacsony hőfokon, gyakran kevergetve. Nagyjából 15-20 perc alatt lett kész, közben időnként öntöttem még hozzá egy kis tejet, mert már annyira besűrűsödött, hogy meg se lehetett keverni – viszont a köles még kemény volt. Amikor elkészült, letakarva hagytam kihűlni.

Másnap a tejszínt habbá vertem, és ezzel lazítottam a krémet – szükség esetén még egy kis tejet is rakhatunk hozzá.

Az eperraguhoz a gyümölcsszemeket félbevágtam, és xilittel meg egy evőkanál vízzel egy kis serpenyőben lassan melegíteni kezdtem. Pár perc alatt az eper levet eresz, a xilit elolvad. Ekkor hozzáadtam a balzsamecetet és bazsalikommal ízesítettem.

Amíg az eperragu kihűlt, a gluténmentes kekszet sodrófával alaposan összetörtem-morzsoltam.

A kehely aljára kekszmorzsát szórtam, majd következett soran a többi réteg: köleskrém, eperszósz, és ismét keksz. A rétegek száma a kehely vagy tálka méretétől is függ, nekem két “kör” fért bele. A tetejére eperszósz került, amit még díszítésként megszórtam egy kis apróra vágott mogyoróval.

A desszert különlegességét – az ízek harmóniáján túl – a különböző rétegek “textúrája” adja: lágy krém, roppanós keksz… Próbáljátok ki, ha legközelebb vendéget hívtok, biztosan sikert arat! Főleg, hogy a nyári melegben a legtöbben nem kívánnal tömény, édes süteményeket, jobban esik egy ilyen könnyed gyümölcsös desszert. Ráadásul elkészíteni sem bonyolult, nem is hosszadalmas, és még a sütőt sem kell bekapcsolni a hőségben. Úgyhogy nem csak a vendégek, hanem a háziasszony számára is igazi “kényeztetés” 🙂

Próbáld ki a többi sütés nélküli receptet is:

• Mandulás kókuszgolyó (raffaello)
• Tejfölös-gyümölcsös desszert
• Paleo kókuszgolyó
• Kókuszos tekercs