Az eheti süti kimondottan a férjem kívánságára készült, anyukája receptje alapján – annyi módosítással, hogy gluténmentes lisztet, cukor helyett pedig xilitet és édesítőt használtam. Hogy tényleg méteres hosszúságú-e, azt nem tudom, de mindenesetre szépen sikerült 🙂 A piskóta-jellegű tésztákban az a jó, hogy viszonylag könnyű gluténmentes változatban is jól elkészíteni. Ez a süti egy kicsit időigényesebb a kétféle tészta és az összeállítás miatt, viszont nagyon látványos a különböző színű rétegekkel.

Következzen tehát a méteres kalács – avagy “rózsás szelet”, ahogy a férjem hívja, a puncsos puding színe miatt.

Hozzávalók:

A piskótákhoz

• 6 tojás
• 10 dkg xilit
• 5-7 ml folyékony édesítő
• forró víz
• 1 dl étolaj
• 26 dkg AlfaMix liszt
• fél csomag sütőpor
• 2 ek cukrozatlan kakaópor

A krémhez

• 1 cs főzős pudingport (puncs vagy eper)
• 3,5 dl tej
• 15 dkg margarin
• 2 ek xilit
• kevés rumaroma
• a tetejére 3 tábla étcsokis tortabevonó és 2-3 ek olaj

Szükségünk lesz még őzgerinc sütőformára – ha van két egyforma méretű, akkor még jobb, mert megsüthetjük együtt a kétféle tésztát, így idő- és energiatakarékosabb.

Én külön-külön készítettem, így először a fenti piskóta-hozzávalók felét használtam fel a világos, majd a többit a kakaós tésztához.

Három tojás sárgáját 5 dkg xilittel és kb. 2-3 ml folyékony édesítővel addig kevertem, míg szép világos, habos lett. Ekkor hozzáadtam 2 ek forró vizet és fél dl étolajat. 13 dkg lisztet elkevertem egy negyed csomag sütőporral, a tojások fehérjét pedig egy csipet sóval habbá vertem. A habot és a lisztet felváltva adagoltam hozzá a tojássárgájához.

Margarinnal kikent, liszttel megszórt őzgerinc formába öntöttem, és 175 fokon kb. 20 perc alatt megsütöttem.

Közben elkészítettem a kakaós tésztát: a fenti leírás alapján, annyi különbséggel, hogy 2 helyett 4 ek forró vizet adtam hozzá, a lisztbe pedig belekevertem 2 ek kakaóport.

Mikor mind a két tészta elkészült, deszkára borítottam, és hagytam hűlni őket.

A krémhez megfőztem a pudingot a csomagoláson olvasható utasítás szerint, de fél liter tej helyett csak 3 dl-t használtam, hogy sűrűbb legyen. A cukrot pedig xilittel helyettesítettem. Én puncs pudingot használtam, de ízlés szerint lehet epreset is – lényeg, hogy rózsaszín legyen, mert így fognak jól kinézni a rétegek a sárga és a barna tészta mellett. A pudinggal egyébként vigyázni kell, mert még ugyan annak a márkának a különböző fajtái is eltérhetnek abban, hogy tartalmaznak-e glutént! Mi pl. a Dr. Oetker pudingot szoktuk venni. Nemrég felfedeztük, hogy van belőle egy új fajta, rumos-csokis, viszont a csomagolást végigböngészve kiderült, hogy nyomokban tartalmazhat glutént… Szerencsére a puncs és az eper gluténmentes, de vásárlás előtt mindenképp ellenőrizzük a csomagoláson az összetevőket!

A pudingot tehát megfőztem, és félretettem hűlni. Közben a margarint egy kicsit megmelegítettem mikróban, és habosra kevertem a xilittel.

Amikor a puding kihűlt, kanalanként hozzáadagoltam a margarinhoz, majd egy kevés rumaromával ízesítettem.

A két őzgerinc-tésztát a bordák mentén felszeleteltem, majd a krémmel összeállítottam a sütit: világos szelet – krém – kakaós szelet – krém. Mivel nagyon könnyű lett a tészta, így csak vékony réteg krémet tudtam közé kenni, de ízlés szerint készíthetjük több több krémmel is.

A sütemény neve onnan ered, hogy ha a fentiek szerint összeállítjuk, akkor kb. egy méter hosszúságú lesz – viszont mivel utána hűtőbe kell tenni, érdemesebb két külön hasábot készíteni belőle, így könnyebben kezelhető.

A tortabevonót forró vízfürdőbe állítva megolvasztottam, kevés olajat adtam hozzá, hogy szép fényes legyen. Gondosan bevontam vele mind a két kalácsot – a vastag csokiréteg nem csak azért jó, mert finom, hanem azért is, mert összefogja egy kicsit a rétegeket 🙂

Amikor a csoki kihűlt, betettem a sütiket a hűtőben, lazán letakarva alufóliával. Másnap szeleteltem csak fel – ferdén kell felvágni, így lesznek szép csíkosak a szeletek 🙂 A megkeményedett csoki miatt forró vízbe mártogatott, éles-hegyes kést használtam, így nem töredezett szét a bevonat.

Legalább olyan finom lett, mint amilyen szép 🙂 A kétféle, könnyed piskótatészta, kiegészítve a – nem túl édesre készített – krémmel, és a roppanós csokibevonattal – tökéletes, tényleg megéri a munkát! 🙂 Ráadásul annyira azért nem bonyolult, különösebb kézügyesség sem kell hozzá – inkább csak némi türelem – viszont nagyon látványos 🙂