Régóta szerettem volna már kókuszkockát készíteni, csak aztán mindig lett valami más ötletem, amit gyorsan ki akartam próbálni. Most végre sor került erre is. Hát, mit mondja, eléggé tökéletes lett 🙂 A férjem szerint is nagyon finom – márpedig ő csak akkor dicséri meg, ha tényleg ízlik neki, amit készítettem. Ezúttal ismét a Glutenno termékcsalád süteménylisztjét használtam, amivel már korábban is sikerélményem volt a kuglófnál. Most sem csalódtam benne, remek lett a végeredmény! Puha, rugalmas tészta, ami nem esik szét, nem morzsálódik, és másnapra sem szárad ki. Egy neten talált alapreceptet alakítottam át kicsit egészségesebbre. A méz miatt ugyan nem teljesen cukormentes, viszont anélkül valószínűleg teljesen más lenne az állaga a tésztának.

Kipróbáltam végre sütéshez is – a margarin helyettesítésére – a kókuszzsírt. Ezt az alapanyagot eddig még csak egyszer használtam, a plaeo kókuszgolyónál, ami viszont egy sütés nélküli édesség volt. Most kiderült, hogy a vajat vagy margarint is tökéletesen ki lehet váltani vele egy egyszerű kevert tésztás süteménynél. Margarinnal készítve szerintem nem lett volna ilyen puha, könnyed a tészta. A csokimázhoz most margarint használtam, de legközelebb azt is ki fogom próbálni kókuszzsírral.

Szóval, azt hiszem, bekerül ez is a gyakran készített kedvencek közé 🙂 Nem is annyira bonyolult, még a csokiba mártogatással, kókuszba forgatással együtt is elég hamar elkészül, maga a tészta pedig kimondottan hamar megvan, hiszen csak össze kell keverni minden hozzávaló egy pár perc alatt, és már sülhet is. Kicsit tartottam tőle, hogy a végére az egész konyha csokiban és kókuszreszelékben fog úszni, de szerencsére meg lehetett oldani viszonylag kevés rendetlenséggel. Bár, ha jobban belegondolok, talán nem is lett volna olyan rossz a csokis kókuszban úszni 🙂

Hozzávalók:

• 80 g xilit
• 1 tojás
• 60 g kókuszzsír (folyékony állapotban)
• 2 ek méz
• 15 dkg Dolce Vita süteményliszt
• fél csomag sütőpor
• 1 dl tej

A csokimázhoz:

• 25 dkg margarin
• 10 dkg xilit
• 5 ek cukrozatlan kakópor
• 0,5 dl tej

Valamint kb. 10 dkg kókuszreszelék a külsejére.

A hozzávalók közül először a xilitet kevertem habosra a tojással és a kókuszzsírral, majd a mézet is belecsorgattam. A kókuszzsír szobahőmérsékleten tárolva teljesen folyékony, mintha olaj lenne, hűtőbe téve viszont megdermed – most folyékony állapotban használtam.

Ezután felváltva hozzáadagoltam a sütőporral elkevert lisztet és a tejet. Kézi mixerrel pár perc alatt összeállítottam a tésztát. Sütőpapírral bélelt kisebb méretű, de magas falú tepsibe öntöttem a tésztát – pontosabban, inkább belekanalaztam, mert ekkor még eléggé sűrű, nyúlós, ragacsos volt. Féltem is kicsit, hogy mi lesz ebből, biztos ilyennek kell-e lennie… de a végeredmény fényében azt mondhatom, hogy igen, így jó 🙂

175 fokos sütőbe tettem – a tetejét lazán letakartam alufóliával, mert több helyen olvastam, hogy hamar megbarnul a teteje, még mielőtt a közepe átsülne. 25 percig sütöttem letakarva, majd leszedtem az alufóliát, és még kb. 20 percre visszatettem. Tűpróbával mindenképp ellenőrizni kell a végén, hogy nem ragad-e! Az elkészült tésztát először a tepsiben hagytam egy kicsit hűlni, majd deszkára borítottam, lehúztam róla a sütőpapírt, és megvártam míg teljesen kihűl.

Közben elkészítettem a csokimázat. Ehhez a kisebb kockákra vágott margarint a xilittel és a kakaóporral együtt egy kis láboskába tettem, és alacsony hőfokon, kevergetve melegítettem, míg a margarin teljesen elolvadt. Ekkor hozzáöntöttem a tejet, kicsit nagyobbra vettem a hőfokot, és kevergetve, óvatosan felforraltam a csokis krémet. Egy-két perc forrás után félretettem hűlni.

A tésztát kockákra vágtam – nálam ebből az adagból 20 db. lett. A kockákat egyesével a (szinte teljesen kihűlt) csokimázba forgattam: egyszerűen csak beledobtam egyesével a sütiket a csokiba, villával megforgattam majd az aljába szúrva kihalásztam belőle, és megszórtam minden oldalát kókuszreszelékkel. Talpára állítva alufóliára tettem, amíg a csokimáz egy kicsit megdermedt rajta. Persze nem tudtuk megvárni, hogy teljesen kihűljön, azon melegében, a még kicsit folyós-ragadós csokival megkóstoltuk 🙂 Isteni volt így, nem is érdemes sokat várni a tálalással 🙂 De azért a maradékot hűtőbe tettük, egészen másnap reggelig… Egy éjszaka alatt szépen összeértek az ízek benne, megdermedt a csokimáz – a tészta pedig még mindig puha volt.

A csokimáz egy kicsit kevésnek bizonyult, így az utolsó pár darabnak már csak a tetejét kentem meg vele, és így szórtam rá a kókuszreszeléket, de még ez a “spórolós” változat is nagyon finom lett.