Kókuszkocka

Régóta szerettem volna már kókuszkockát készíteni, csak aztán mindig lett valami más ötletem, amit gyorsan ki akartam próbálni. Most végre sor került erre is. Hát, mit mondja, eléggé tökéletes lett 🙂 A férjem szerint is nagyon finom – márpedig ő csak akkor dicséri meg, ha tényleg ízlik neki, amit készítettem. Ezúttal ismét a Glutenno termékcsalád süteménylisztjét használtam, amivel már korábban is sikerélményem volt a kuglófnál. Most sem csalódtam benne, remek lett a végeredmény! Puha, rugalmas tészta, ami nem esik szét, nem morzsálódik, és másnapra sem szárad ki. Egy neten talált alapreceptet alakítottam át kicsit egészségesebbre. A méz miatt ugyan nem teljesen cukormentes, viszont anélkül valószínűleg teljesen más lenne az állaga a tésztának.

Kipróbáltam végre sütéshez is – a margarin helyettesítésére – a kókuszzsírt. Ezt az alapanyagot eddig még csak egyszer használtam, a plaeo kókuszgolyónál, ami viszont egy sütés nélküli édesség volt. Most kiderült, hogy a vajat vagy margarint is tökéletesen ki lehet váltani vele egy egyszerű kevert tésztás süteménynél. Margarinnal készítve szerintem nem lett volna ilyen puha, könnyed a tészta. A csokimázhoz most margarint használtam, de legközelebb azt is ki fogom próbálni kókuszzsírral.

Szóval, azt hiszem, bekerül ez is a gyakran készített kedvencek közé 🙂 Nem is annyira bonyolult, még a csokiba mártogatással, kókuszba forgatással együtt is elég hamar elkészül, maga a tészta pedig kimondottan hamar megvan, hiszen csak össze kell keverni minden hozzávaló egy pár perc alatt, és már sülhet is. Kicsit tartottam tőle, hogy a végére az egész konyha csokiban és kókuszreszelékben fog úszni, de szerencsére meg lehetett oldani viszonylag kevés rendetlenséggel. Bár, ha jobban belegondolok, talán nem is lett volna olyan rossz a csokis kókuszban úszni 🙂

Hozzávalók:

  • 80 g xilit
  • 1 tojás
  • 60 g kókuszzsír (folyékony állapotban)
  • 2 ek méz
  • 15 dkg Dolce Vita süteményliszt
  • fél csomag sütőpor
  • 1 dl tej

A csokimázhoz:

  • 25 dkg margarin
  • 10 dkg xilit
  • 5 ek cukrozatlan kakópor
  • 0,5 dl tej

Valamint kb. 10 dkg kókuszreszelék a külsejére.

A hozzávalók közül először a xilitet kevertem habosra a tojással és a kókuszzsírral, majd a mézet is belecsorgattam. A kókuszzsír szobahőmérsékleten tárolva teljesen folyékony, mintha olaj lenne, hűtőbe téve viszont megdermed – most folyékony állapotban használtam.

Ezután felváltva hozzáadagoltam a sütőporral elkevert lisztet és a tejet. Kézi mixerrel pár perc alatt összeállítottam a tésztát. Sütőpapírral bélelt kisebb méretű, de magas falú tepsibe öntöttem a tésztát – pontosabban, inkább belekanalaztam, mert ekkor még eléggé sűrű, nyúlós, ragacsos volt. Féltem is kicsit, hogy mi lesz ebből, biztos ilyennek kell-e lennie… de a végeredmény fényében azt mondhatom, hogy igen, így jó 🙂

175 fokos sütőbe tettem – a tetejét lazán letakartam alufóliával, mert több helyen olvastam, hogy hamar megbarnul a teteje, még mielőtt a közepe átsülne. 25 percig sütöttem letakarva, majd leszedtem az alufóliát, és még kb. 20 percre visszatettem. Tűpróbával mindenképp ellenőrizni kell a végén, hogy nem ragad-e! Az elkészült tésztát először a tepsiben hagytam egy kicsit hűlni, majd deszkára borítottam, lehúztam róla a sütőpapírt, és megvártam míg teljesen kihűl.

Közben elkészítettem a csokimázat. Ehhez a kisebb kockákra vágott margarint a xilittel és a kakaóporral együtt egy kis láboskába tettem, és alacsony hőfokon, kevergetve melegítettem, míg a margarin teljesen elolvadt. Ekkor hozzáöntöttem a tejet, kicsit nagyobbra vettem a hőfokot, és kevergetve, óvatosan felforraltam a csokis krémet. Egy-két perc forrás után félretettem hűlni.

A tésztát kockákra vágtam – nálam ebből az adagból 20 db. lett. A kockákat egyesével a (szinte teljesen kihűlt) csokimázba forgattam: egyszerűen csak beledobtam egyesével a sütiket a csokiba, villával megforgattam majd az aljába szúrva kihalásztam belőle, és megszórtam minden oldalát kókuszreszelékkel. Talpára állítva alufóliára tettem, amíg a csokimáz egy kicsit megdermedt rajta. Persze nem tudtuk megvárni, hogy teljesen kihűljön, azon melegében, a még kicsit folyós-ragadós csokival megkóstoltuk 🙂 Isteni volt így, nem is érdemes sokat várni a tálalással 🙂 De azért a maradékot hűtőbe tettük, egészen másnap reggelig… Egy éjszaka alatt szépen összeértek az ízek benne, megdermedt a csokimáz – a tészta pedig még mindig puha volt.

A csokimáz egy kicsit kevésnek bizonyult, így az utolsó pár darabnak már csak a tetejét kentem meg vele, és így szórtam rá a kókuszreszeléket, de még ez a “spórolós” változat is nagyon finom lett.

Reklámok