Kíváncsi vagyok, létezik-e olyan ember a földön, aki nem szereti a palacsintát… Nálunk nagy kedvenc otthon, és amióta van egy szuper, bevált receptem a gluténmentes változathoz, azóta gyakran készítek pár darabot vacsorára, hétvégi uzsonnára. A tésztát el lehet tenni a hűtőbe, így volt már, hogy a maradékot másnap reggelire sütöttem ki. Most pedig a férjem születésnapjára jött az ötlet, hogy ha már ennyire szeretjük, legyen ebből a torta. A csúsztatott palacsintához persze egy kicsit módosítani kellett a recepten, de szerencsére ez is remekül sikerült 🙂 Frissen, melegen az igazi (tálalás előtt pár percre be is tettem a sütőbe), de még másnap, újramelegítve is nagyon ízlett a vendégeknek. Nálunk most a “klasszikus”, diós-lekváros töltelékkel készült, kakaóssal kiegészítve, de természetesen ízlés szerint lehet variálni.

A csúsztatott palacsinta annyiban különbözik a “sima” palacsintától, hogy itt a tojásfehérje külön habbá verve kerül bele a tésztába, valamint egy kicsit sűrűbbre keverjük a tésztát, így vastag, de könnyed rétegek lesznek belőle. Érdemes egy kisebb méretű serpenyőben készíteni, hogy több darab legyen belőle, hiszen így lesz szép magas a tortánk. Én egy 20 cm átmérőjű serpenyőt használtam, így 11 “emeletes” lett a torony. Ráadásként csokimáz is került a tetejére – mégiscsak egy szülinapi tortáról van szól! 🙂

A lisztet elkevertem a tojások sárgájával, majd apránként hozzáöntöttem a tejet, mindig csomómentesre keverve a tésztát. A tojások fehérjét habbá vertem, és óvatosan beleforgattam.

Fontos, hogy ha esetleg túl hígra sikerül, és szeretnénk még lisztet tenni hozzá, akkor mindig a liszthez öntsünk egy kevés palacsintatésztát, keverjük csomómentesre, és így lassanként adagoljuk hozzá a többit, mert ha a híg tésztába szórjuk a lisztet, akkor csomós lesz, nem tudjuk olyan szépen elkeverni.

Egy kicsit pihentettem a tésztát, hogy a liszt megdagadjon benne. Ezalatt előkészítettem a tölteléket: a darált dióhoz és a kakaóporhoz is egy kevés xilitet kevertem édesítésként. Mivel a lekvár eleve édes, így nem használtam túl sok xilitet – nem szeretjük a nagyon “csömör” süteményeket, de persze ízlés dolga 🙂

Ezután a serpenyőt kikentem egy kevés olajjal, felforrósítottam, és egy merőkanálnyi tésztát öntöttem bele. Csak az egyik felét kell megsütni, megfordítani nem kell – átsül így is az egész, nem marad nyers a tészta, viszont nem szárad ki. Mindig a megsült oldalával lefelé tesszük egymásra a palacsintákat, kivéve majd a legfelsőt, amit fordítva borítunk rá a halomra.

Az első palacsintát megkentem lekvárral és megszórtam darált dióval; a következőre kakaópor került. Így rétegeztem tovább, váltogatva a töltelékeket, míg el nem fogyott a tészta. Amikor készen lett, betettem még a sütőbe egy kicsit átforrósítani, mivel addigra az első rétegek már kihűltek. A sütőben ráadásul a kakaós töltelék csokivá olvadt, így még finomabb lett 🙂

Végül 5 dkg kókuszzsírt, 5 ek kakaóport és 5 ek porrá őrölt xilitet gőz fölött összeolvasztottam, és a torta tetejére öntöttem.

A dió-lekvár-csoki trió nagyon jól összeillik, remekül kiegészítik egymást, úgyhogy én ezzel a hagyományos töltelékkel ajánlom mindenkinek a palacsintatortát. Gyerekzsúrra is tökéletes választás lehet 🙂 Ha pedig esetleg marad belőle, akkor másnap a sütőben pár perc alatt újra meg lehet forrósítani.