Évek óta pihen egy kuglóf forma a konyhaszekrényünkben, időről-időre eszünkbe jutott, hogy “egyszer majd kellene sütni…” – hát, most jött el ez a pillanat 🙂
Rögtön kettő is készült, az összehasonlítás kedvéért, egy gluténmentes és egy sima.
Ez volt az első GM kelt tésztám (leszámítva a kenyeret), valamint most először nem két, hanem három lépésben kelesztettem a kuglófot.
Az egyik fontos hozzávaló a kelesztéshez a cukor, ami ebből a kuglófból kimaradt. Szerencsére, a tejben lévő cukortartalom is elég ahhoz, hogy feljöjjön az élesztő.
A gluténmentes lisztekből viszont éppen az az anyag hiányzik (a sikér), amitől a tészta meg tud kelni, emiatt pusztán rizslisztből vagy kukoricalisztből nem lehet jó tésztát gyúrni, mindenképp kell valami, ami helyettesíti a sikért. Érdemes tehát valamilyen süteményekhez való lisztkeveréket használni. Én most az Alfa Mix-et próbáltam ki, amivel eddig jó tapasztalataim voltak – kelt tésztaként viszont nem úgy működött, ahogy vártam…
Na de kezdjük az elején!
Hozzávalók:
30 élesztő
1,5 dl tej
350 g liszt
120 g margarin
25 g xilit
kb. 1,5 ml édesítő
csipet só
1 kávéskanál citromlé
4 tojássárgája
2 ek kakaópor
Először fél dl tejet meglangyosítottam, belemorzsoltam az élesztőt, a tetejére szórtam egy kis lisztet, és meleg helyen felfuttattam.
Közben a lisztet beleszitáltam egy tálba. A szitálás nem “úri huncutság”, azért kell, mert közben jó sok levegő kerül a liszt közé, így még lágyabb, foszlósabb lesz a tészta. A gluténmentes lisztek egyébként is tapadósabb állagúak, így itt ez még fontosabb.
A liszt közepébe mélyedést készítettem, és beleöntöttem az élesztőt. Egy kicsit összekevertem a körülötte lévő liszttel, és letakarva félretettem. Ez az első kelesztés, ilyen szép kis kovász lett belőle:
Közben a margarint felolvasztottam, a maradék 1 dl tejet pedig felmelegítettem, és belekevertem a tojássárgákat, a xilitet, édesítőt, sót és a citromlevet.
Közben a kovász szépen megkelt a liszt közepén. Apránként hozzáöntöttem a tejes-tojásos keveréket, miközben a robotgép dagasztó spiráljával előbb alacsony, aztán magas fokozaton elkezdtem összedolgozni. Végül 2-3 részletben hozzáadagoltam a vajat, és szép simára, hólyagosra dagasztottam a tésztát.
Következett a második kelesztés, meleg helyen, konyharuhával letakarva kb. 40 percig hagytam állni.
A különbség érezhető – mondhatni “kézzel fogható” volt a két tészta között. Már a dagasztásnál látszott, hogy a GM sokkal lágyabb. A sima lisztből készült szépen összeállt egy kis gömböccé, hatalmasra dagadt, és egészben ki lehetett borítani a tálból. A GM is megkelt, de gyúráskor kellett még lisztet adnom hozzá, hogy formázni lehessen, mert nagyon ragacsos volt.
Örültem volna, ha a gluténmentes is így néz ki…
Kelesztés után tehát lisztezett deszkára borítottam, és egy kicsit összegyúrtam a tésztát. Két részre osztottam, az egyik világos maradt, a másikba beledolgoztam 2 evőkanál kakaóport. Mindkettőt hosszúkás hengerré sodortam, és összecsavartam őket. Sajnos a GM tésztám túlságosan lágy volt, így ez az összetekerés nem igazán sikerült, a másikkal viszont tökéletesen működött. Az összesodort tésztát a kivajazott kuglóf formába fektettem, majd harmadszor is megkelesztettem, ezúttal is kb. 40 percig.
Itt már látszott, hogy a GM nem lesz az igazi, sokkal kisebb lett, mint a másik, ami szinte kidagadt a formából. Reméltem, hogy sütés közben még behozza a lemaradást, de sajnos nem sokat változott a helyzet…
200 fokra előmelegített sütőben 30-35 percig kell sütni, majd 5 percig a formában hagyni, utána pedig rácsra borítva hagyni hogy kihűljön.
Íme a végeredmény: elég látványos a különbség, nem nehéz kitalálni, hogy melyik a GM változat 🙂 Ettől eltekintve egyébként nem lett rossz, fogyott belőle bőven vacsorára és még reggelire is – vajjal, mézzel tettük tökéletessé az élvezetet 🙂 De míg a sima lisztből készült változat tényleg nagyon foszlós, puha lett, a GM valamivel tömörebb.
Összességében, a GM kuglófomat a “van még mit gyakorolni rajta” kategóriába sorolnám, a másikkal viszont teljesen elégedett vagyok 🙂
Ja, és tudtátok, hogy miért lyukas a kuglóf forma? Nos, a lyuk azért kell a közepére, mert nagy mennyiségű, sok tojással és zsiradékkal készült tésztának kell átsülnie anélkül, hogy a széle megégne – a forma közepén lévő cső pedig kis kéményként működik, hogy a meleg onnan is átjárja a süteményt.
Heti Süti 