Egy ideje vágyakozva nézegettem a boltokban a színes-mázas amerikai fánkokat (donut), amiket már nálunk is egyre több helyen lehet kapni. Csokis, cukormázas, kék vagy rózsaszín, színes szórócukorral, dióval a tetején… szépek, mutatósak, és nagyon finomnak tűnnek 🙂 Így hát most végre elkészítettem a gluténmentes, xilites változatot. Leginkább egyébként a díszítés miatt szerettem volna kipróbálni – persze így elsőre nem lettek annyira szépek, mint a boltiak, de néhány azért egész jól sikerült. Ráadásul nemrég vettem egy szilikonos nyújtó “deszkát”, rikító magenta színben, így legalább ezt is felavathattam 🙂

A tészta mindössze pár perc alatt összeállítható, némi kelesztés után már lehet is formázni, és a sütés is hamar megvan – úgyhogy összességében nem egy túl időigényes vagy bonyolult süti. Frissen a legjobb, de azért még ma reggelire is elfogyott a maradék.

Hozzávalók:

• 260 g NutriFree lisztkeverék
• 30 g xilit
• 1 csomag (7 g) porélesztő
• 35 g margarin
• 1,5 dl tej
• 2 tojássárgája

A díszítéshez:

• 1 tábla tortabevonó
• 1-2 ek olaj
• 100 g xilit
• 2-3 ek citromlé vagy víz
• folyékony ételfesték
• a tetejére: színes és/vagy csokis szórócukor, kókuszreszelék, durvára vágott dió, mogyoró, mandula stb.

Kelt tésztáról lévén szó, természetesen a jól bevált NutriFree lisztet használtam, ami ezúttal sem okozott csalódást.

A liszthez kevertem a xilitet és porélesztőt. A tejet meglangyosítva, a margarint pedig felolvasztva öntöttem hozzá. Került még bele két tojássárgája, majd az egészet robotgéppel alaposan összedagasztottam. Lágy, kb. galuskatészta-állagú lesz, de nem kell aggódni, kelesztés után szépen lehet majd dolgozni vele.

Letakarva, meleg helyen kb. egy órát kelesztettem. Eztán kiborítottam a tálból, és átgyúrtam – egy kevés lisztet még kellett hozzá tennem, hogy ne ragadjon, de jól nyújtható, nagyon könnyű tészta lett belőle. Ujjnyi vastagra nyújtottam, és kiszaggattam a fánkokat – megfelelő méretű kiszúróformák hiányában egy nagyobb vizespoharat és egy kisebb kupakot használtam 🙂

A lyukas közepű tésztakarikákat sütőpapírra sorakoztattam, és ismét meleg helyre tettem még kb. fél órára.

Bő, forró olajban sütöttem ki: figyelni kell, mert közepes hőfokon 2-3 perc alatt elkészül egy-egy oldala – az első fedő alatt, hogy biztos átsüljön, fordítás után már lehet fedő nélkül is. Lyukacsos szedőkanállal emeltem ki az olajból, lecsepegtettem, és szalvétára tettem, hogy felszívja a felesleges olajat.

Végre következett a díszítés 🙂

A csokimázhoz a tortabevonót gőz felett felolvasztottam, 1-2 ek olajjal keverve.

A cukormázhoz porrá őrölt xilitre és némi folyadékra lesz szükség – ez lehet víz vagy citromlé. Én most ez utóbbit választottam, szerintem jól illett a savanykás íz az édes tésztához –  de édesszájúaknak inkább a vizes változatot ajánlom 🙂 100 g xilithez 2-3 ek folyadékot kell tenni – ne legyen túl folyékony a máz, mert akkor a nagyja lefolyik a sütiről, és egyrészt kárba vész, másrészt csúnya lesz. Legjobb, ha az egyik fánkot beáldozzuk a kísérletezésre, így ezen kipróbálhatjuk a mázat, és szükség esetén tehetünk még hozzá xilitet vagy épp folyadékot. Ha színes mázat szeretnénk, akkor a folyadék egy részét (100 g xilitnél kb. 1 ek) helyettesítsük a folyékony ételfestékkel.

Amikor a sütikre csurgatott máz egy picit már megdermedt, de még ragad, akkor szórhatunk a tetejére apró színes cukorkát, kókuszreszeléket, durvára vágott diót, mogyorót, csokireszeléket stb. Lehet a mázakat is variálni, pl. a fehér alapra csokival csíkokat húzni… a díszítésnek csak a fantáziánk szab határt 🙂