Ritkán készítek rántott dolgokat, mert nem szeretem a panírozással járó pepecselést. A húst szívesebben eszem fűszeresen megsütve vagy valamilyen “szaftos” formában – paprikás, tejszínes-gombás, mustáros… A rántott camembert kedvéért viszont időnként rászánom magam a panírozásra. Ebéd is lehet belőle egy jó leves után, rizzsel és áfonyalekvárral, de vacsorára is tökéletes salátával.

A camembert panírozásnak van néhány trükkje, hogy ne essen le róla a “bunda”, és ne folyjon szét a sajt sütés közben.

Először is, egy picit vizezzük be a cikkekre vágott sajtot, így az első réteg liszt is jobban rá fog tapadni (ezt gombánál is érdemes megtenni – húsnál vagy halnál nem szükséges, mivel azok eleve nem teljesen szárazak)

Duplán panírozzuk, vagyis az első rétek liszt és tojás után forgassuk meg újra lisztben, majd megint tojásban, és csak ezután a zsemlemorzsában.

Végül sütés előtt tegyük kis időre mélyhűtőbe a bepanírozott sajtot! Így egy kicsit megszilárdul a belseje, és mire sütés közben elkezdene folyni, már kész is 🙂 

A panírozásból maradt tojást, lisztet és morzsát pedig ne felejtsük el összekeverni és kisütni! 🙂 Lehet fűszerezni, de én “natúr” is nagyon szeretem.