Hétvégén lezajlott a Nagy Mindenmentes Kürtőskalács Kísérlet 😁 Rég ki akartam próbálni a házi kürtőskalácsot – mire eljutottam idáig, úgy hozta az élet, hogy már nem csak glutén-, hanem tej- és tojásmentesnek is kellett lennie ⛔️ Tojás pótlására sok ötletet találtam, de mivel nem tudtam, hogy ebbe a tésztába mi a legjobb, így végeztem egy kis kísérletet 😃

A tésztát bekevertem, és mielőtt a tojást hozzá kellett volna adni, 4 részre osztottam. Egyet tojás- és mindenféle pótló nélkül hagytam – elvileg a kelt tészta így is működhet -, a másik háromba pedig vEggs tojáspótló, útifűmaghéj illetve chiamag került – megfelelő arányban vízbe keverve.

Dagasztásnál már rögtön érezhető volt a különbség.

A teljesen tojásmentes krémszerű maradt – nyilván összekötő anyag hiánya miatt. A chiamagos és vEggs pótlóval készült lágyabb keltészta állagú lett. Leginkább az útifűmaghéjas változat hasonlított a “sima” kelt tésztára: elvált a keverőtál falától, és szépen egy kis gombóccá összeállt. Bár nem lett annyira fényes-hólyagos, mint egy búzalisztből készült, de ez inkább a gluténmentessége miatt volt.

Következett a kelesztés: gondosan feliratoztam a tálakat, nehogy összekeverjem, és mindegyik egy órára meleg helyre került.

Mind a 4 tészta jól vizsgázott, egy óra alatt szépen megkeltek – épp csak ki nem jöttek az edényekből 🙂

Gyúrásnál aztán megint kijöttek a különbségek. A chiamagos volt a leglágyabb, ez elég sok lisztet felvett, hogy egyáltalán formázható legyen, ne folyjon szét. A vEggs-es is elég lágy, kellett alá liszt a gyúráshoz, formázáshoz.

A dagasztáshoz hasonlóan itt is az útifűs lett a legjobb állagú: minimális lisztet vett fel, fényes, rugalmas, jól formázható volt. A tojásmentes volt a legszárazabb, nem is kellett aláliszteznem a deszkát, sőt, inkább azért kellett gyúrnom, mert morzsálódott, nem akart összeállni. Utána pedig kissé tömör lett az állaga, nem olyan rugalmas, mint az útifűs.

Sütés után aztán még melegen megkóstolta őket a két fős tesztbizottság 🙂

Egybehangzó ítélet alapján a legfinomabb, legjobb állagú az útifűmaghéjas és a vEggs-szel készült lett: kívül ropogós kéreg, de belül puha, levegős tészta. Kettőjük közül is egy hajszállal jobb az útifűs, és mivel gyúrni, formázni is ezt volt a legkönnyebb, így ez lett az abszolút győztes 🙂

Nem sokkal lemaradva következett a chiamagos. Ez frissen még egészen jó volt, kihűlve viszont már nagyon megkeményedett.

Legrosszabbul az vizsgázott, amelyikbe semmi nem került tojás helyett. Az előzmények után várható módon ez sokkal tömörebb lett, mint a többi. Frissen persze ez is elfogyott, de messze elmaradt a másik háromtól. Lehet, hogy egy búzalisztes kelt tésztának nem okoz ekkora megrázkódtatást, ha kimarad belől az az 1 tojássárgája, de itt nagyon hiányzott.

A formázáson még van mit csiszolni, sajnos nem lettek szép egyenletesek, ráadásul sütés közben lecsúsztak a forma aljára – úgyhogy szegények annyira csúnyácskák lettek, hogy a végeredményt nem fotóztam le. De már megvan az ötlet egy jobb sütési technikára (profi kürtőskalács-forma nélkül, üres sörösdobozokkal – ahogy most is), szóval remélhetőleg hamarosan lesz recept is, fotó is – nektek, nekünk meg itthon egy újabb adag kürtőskalács 🙂